Szabó József

Gérce, 1789. október 2. – Sopron, 1885. június 8.

tanár, nyelvész, történész

Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban, majd 1816-tól Jénában, 1817-től pedig Göttingenben végezte. Itt kötött barátságot Kőrösi Csoma Sándorral. 1817 és 1853 között tanított a soproni evangélikus líceumban, 1829 és 1833 között vezette a tanítóképző tanfolyamot is. Képviselője az elsősorban tudománytalan etimológiák segítségével alkotott úgynevezett „délibábos” nyelvészetnek, álláspontja szerint az ázsiai nyelvek feldolgozása főként a magyar tudomány feladata.

Fontosabb művei:

A hősi magyar név s eredeti méltóságának kivívása (Sopron, 1825)

A dicső magyar szó s nyelv őskorú régisége (Sopron, 1829)

Monumenta linguae ac literaturae Hungarorum in antiquitate vetusta (Sopron, 1833)

A magyar nyelv keleti emlékei (I – II. füz. Sopron, 1844, 1862)

---

Bolla Kálmán

Gérce, 1930. június 1. – 2021. július 12.

Kazinczy-díjas magyar nyelvész, fonetikus, egyetemi tanár.

1936-1942 között szülővárosában járta ki általános iskolai tanulmányait. 1942–1950 között a Nagy Lajos Gimnáziumban tanult. 1950–1954 között az ELTE BTK orosz szakán tanult. 1954–1958 között ugyanitt végzett magyar szakon. 1958-ban doktorált Bárczi Gézánál.

1954-1960 között az ELTE Lenin Intézetének orosz nyelvészeti majd orosz filológiai tanszékén tanársegédként működött. 1960–1963 között aspiráns volt a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. 1964–1988 között az ELTE BTK fonetikai tanszékén volt adjunktus valamint docens, 1968–1969 között dékánhelyettes, 1986–1995 között tanszékvezető, 1988–2000 között egyetemi tanár. 1969–1971 között a Művelődési Minisztérium tudományegyetemi osztályát vezette. 1971-ben újjászervezte a Magyar Tudományos Akadémia fonetikai laboratóriumát, megszervezte az ELTE BTK Oktatástechnikai Központját. 1971-től 15 évig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályvezetője volt. 1978-ban elindította és szerkesztette a Magyar Fonetikai Füzetek című kiadványsorozatot. 1988-ban elindította az Egyetemi Fonetikai Füzetek kiadványsorozatot. 1989–1999 között az Anyanyelvápolók Szövetsége ellenőrző bizottságának volt az elnöke, majd 1999-2003 között elnökségi tagja. 1994-ben a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatot szerkesztette. 2000-ben nyugdíjba vonult. A Studia Phonetica Posnaniensis című folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának tagja.

Kutatási területe a beszédfiziológia, beszédakusztika, a mesterséges beszéd előállítás, valamint a russzisztika.

 

---

Domján Dénes

Gérce, 1945. március 10. - 2020. február

Tanulmányait az ELTE Természettudományi Kar, biológus szakán végezte 1965 és 1970 között.

1970-ben kerül a Magyar Televízióhoz. Újságíró gyakornokként kezdetben import filmek szinkronizálását bízták rá, majd egyre több önálló feladatot kapott. Sorozatot készített Magyarország környezetvédelméről, szerkesztője volt a Szojuz-Apolló űrkísérlet élő közvetítésének, vezető szerkesztője a szovjet-magyar űrutazásról tudósításokat készítő moszkvai stáb munkájának. Főszerkesztője volt a Magyar Televízió Szabadegyetem természettudományi negyvenkét részes előadássorozatának. Együtt dolgozhatott a legkiválóbb magyar ismeretterjesztőkkel: Benedek István professzorral, dr. Czeizel Endre genetikussal, a fizikus Marx György professzorral, Venetiáner Pállal, Balázs Bélával, Juhász Árpáddal, Vida Gáborral, Csaba Györggyel és még sok más kiemelkedő tudományos kutatóval, köztük Nobel díjasokkal is. Később a prevencióval, a megelőzéssel foglalkozó egészségügyi ismeretterjesztő műsorok (sorozatok) készítése fűződik a nevéhez: a szívinfarktusról, a daganatos betegségekről, az AIDS-ről, a pszichiátriai betegségekről. Elkötelezett híve volt a távoktatás hazai megteremtésének: a Magyar Vöröskereszttel együtt készített távoktatási akciót az MTV ötször ismételte meg, és országszerte több százan tették le a vizsgát az akkoriban újnak számító módszer segítségével. Közben a televíziós ranglétrán is egyre emelkedett: szerkesztő, rovatvezető, osztályvezető, főosztályvezető helyettesi megbízatásokat kapott és töltött be. 1985-ben megnyerte a műsorigazgató posztjára kiírt pályázatot. Három évig dolgozott a Műsorigazgatóságon: szerkesztette és karbantartotta a Magyar Televízió műsorstruktúráját, vezette a heti műsorüléseket. Két, egymást követő cikluson át a párizsi székhelyű Nemzetközi Rádió- és Televízió Egyetem alelnöki posztjára is megválasztották. 1997-ben kilépett a politikai harcok célpontjává vált Magyar Televízióból, ahol 27 évig dolgozott. Nem sokkal ezután a Spektrum Televíziónál helyezkedett el, import tudományos filmek szerkesztőjeként. 1998-ban megvalósítási jogot nyert a kezdeményezésére létrehozott projekt egy PHARE nemzetközi távoktatási pályázaton. A projekt megvalósításán két évig dolgozott. A projekt befejeződése után az akkor induló Satelit TV-nél helyezkedett el, ahol ismét ismeretterjesztő sorozatokat készített. A Satelit TV csődje után, televíziós munkalehetőség hiányában, eredeti végzettségének megfelelően 2002-től 2007-ig biológusként dolgozott a Bábolna Bio Környezetbiológiai Központ számára. Ezután kisvállalkozás keretében szabadúszó szerkesztő volt.

Televíziós munkáiból:

A magyar tudomány műhelyei, Martonvásár (1970)

Gondolatok az agyról (1972)

Környezetünk védelméért (1973)

Szojuz-Apolló űrprogram (1975)

Szovjet-magyar űrrepülés (1980)

A Nazca titok (1980)

Közellenség-szívinfarktus (1981)

Az energiakérdés (1983)

Házi gondozás, ápolás - távoktatási sorozat (1990)

Üzenet a nőknek a nőgyógyászati rákszűrésről (1993)

AIDS világnap (1994)

Agyunk titkai - a pszichiátriai betegségekről (1997)

Családterapeuta távoktatás - PHARE Multi country projekt (2000)

Díjak, kitüntetések:

Kilencszeres nívódíjas

A Szocialista kultúráért

Kiváló Népművelő

Magyar Vöröskereszt Érdemkeresztje

 

---

Hrotkó János

Gérce, 1922. március 30. – Évora, Portugália, 2005. március 23.

labdarúgó, edző

Mielőtt kivándorolt volna Magyarországról, az MTK csapatát erősítette. 1946-ban ment külföldre, ekkortól négy évig Olaszországban játszott, sorrendben a Bariban és a Pro Sestóban. 1950-től 1952-ig a Real Zaragoza játékosa volt, majd Portugáliában fejezte be pályafutását.

1962-től edzőként tevékenykedett, kizárólag portugál csapatoknál. Edzői pályafutása legnagyobb sikere a Marítimo irányítása volt.

---

"GÉRCE KÖZSÉGÉRT " kitüntetettek névsora,

 

 

 

 

 

 

Lábodi Zoltán         
Gércei Asszonykórus
Giczi Sándorné     
Dr Hegedűs Lóránt
Kondics Lászlóné 
Börzsönyi Ferencné
Dr Marton Ferenc  
Császár József
Botskor Jenőné    
Horváth Antalné
Lábodi Zoltánné  
Boros Miklós  
Czeglédi Ernőné
RudalicsFerenc

Berke Lászlóné

Tóth Géza

Káldiné Kiss Eleonóra

Fazekas István